Az egészségügyi adatok magukban foglalják az orvosi kezelés során keletkezett diagnózisokat, leleteket, a kórtörténet leírását, a megbetegedés körülményeire vonatkozó információt, emellett tartalmazhatnak genetikai információt, amelyből messzemenő következtetéseket lehet levonni nemcsak az érintett személy, de utódai, rokonai genetikai adottságaira is. Egyes betegségek, gyógykezelési módok titokban tartása a beteg számára különösen fontos lehet. Ha valaki pszichiátriai kezelés alatt áll és ez kitudódik, hátrányos megkülönböztetés érheti a társadalmi élet különböző színterein, illetve személyes kapcsolataiban. Ezért az egészségügyi adatok különleges adatoknak minősülnek, amelyek kezelését a személyes adatokénál szigorúbb feltételekhez szokás kötni. Ilyen megfontolások vezérelték az Európa Tanács Miniszteri Bizottságát, amikor 1997-ben ajánlást fogadott el az egészségügyi adatok védelmének legfontosabb alapelveiről. Fontos alapelv, hogy az orvosi adatok harmadik fél számára történő továbbítására csak a beteg beleegyezésével, illetve gyógyítási érdekből kerülhessen sor. Itt is szem előtt kell tartani, hogy orvosi konzílium kéréséhez nem feltétlenül szükséges a beteg személyazonosságának feltárása, a vizsgálati anyagokat is lehet személyi adatok nélkül, kóddal ellátva továbbküldeni. Módot kell adni arra is, hogy a beteg maga döntsön arról, melyik hozzátartozója kaphat orvosától tájékoztatást. A beteg akarata ellenére még hozzátartozói sem kerülhetnek a betegségével kapcsolatos információk birtokába. Az egészségügyi adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. Törvény sajnálatosan tágan fogalmazza meg azokat az érdekeket, amelyekre hivatkozva az érintett hozzájárulása nélkül közölhetők a róla szóló információk.
Nemcsak bűncselekmény elkövetésével gyanúsított személy esetében engedélyezi a rendőrségi adatkérést, de bűnfelderítési célból is. A magyar jogrendszer az ügyvédi titkot tiszteletben tartja: az ügyvéd a megbízó engedélye nélkül nem tárhatja fel az ügyfélre vonatkozó ismereteit. Indokolt lenne, hogy az orvosi titoktartás melletti indokokat az ügyvédi titoktartással azonos súllyal vegyék figyelembe. Speciális problémát jelent, ha a bűnüldöző hatóságok a drogfüggőket kezelő terápiás intézmények nyilvántartásai iránt tanúsítanak intenzív érdeklődést. A gyógyulni kívánó drogbetegeknek a drogpolitika irányváltásaitól függetlenül meg kell adni a lehetőséget, hogy büntetőjogi következmények veszélye nélkül kérhessenek orvosi segítséget. Ha a terápiás intézménytől bekérik a szenvedélybetegek adatait, ez azt jelenti, hogy a törvény éppen akkor kíván lesújtani rájuk, amikor fel akarnak hagyni a büntetőjogi tilalom alá eső magatartással. Még droghasználat okozta rosszullét esetén sem mernek orvost hívni, ha attól kell tartaniuk, hogy a mentőszolgálat jelenti az esetet a rendőrségnek.
Miért kell védeni személyes adatainkat?
A személy azonosítására alkalmas, az őt jellemző adatok birtokában bárki, aki azokhoz hozzáfér, képet alkothat az adott emberről anélkül, hogy őt személyesen ismerné. Ha személyes adataink hozzájárulásunk nélkül nyilvántarthatók és továbbíthatók lennének, akkor az állami vagy egyéb szervek tudtunk nélkül megismerhetnék személyes tulajdonságainkat, magánéletünk tényeit, felfogásunkat, vagyoni helyzetünket, akár betegségeinket is. Betekintést nyerhetnének életünk legszemélyesebb rétegeibe, következtetéseket vonhatnának le rólunk, esetleg sorsunkat érintő döntéseket hozhatnának anélkül, hogy ehhez egyetértésünket adtuk volna.
A személyi jegyektől megfosztott „anonimizált” adatokra már nem terjed ki a védelem, hiszen ha az adat már nem köthető az adott személyhez, akkor az illetőnek nem is okozhat hátrányt, ha statisztikai vagy tudományos célokra felhasználják. Az egyén lelkiismereti szabadsága körébe tartozik például, hogy a honvédelmi kötelezettség keretei között a fegyveres szolgálat helyett a polgári szolgálatot választja. Nem tartozik a nyilvánosságra, hogy személy szerint kik voltak azok a hadkötelezettek, akik így döntöttek – ugyanakkor kötöttségek nélkül publikálható az az adat, hogy Magyarországon hányan választják a polgári szolgálatot.
